1. forduló

2011-02-20 16:00, Veszprém, Stadion Sportcsarnok, Wartha V. u. 1-3.

Bírók: Kiss Attila, Odor József

 

Játékosok: Kanczler (kapus) – Cseh (0+1), Kis Sz., Kiss Z. (2+0), Knór (C, 1+0), Kolossváry, Kuti, Németh, Sütöri, Szabó, Tóth P. (0+2), Tölgyesi (2+1), Török (1+1)

 

Veszprém, 30 néző

 

 

 

A VESC floorballosainak első rájátszásbeli ellenfele az a Cartoon Heroes volt, amely a tavalyi bajnokság végén játszott osztályozó mérkőzéseken jobbnak bizonyult a veszprémieknél.

 

Szinte hihetetlen, de az első osztályozó mérkőzés első harmadát tökéletesen sikerült rekonstruálni, mivel az ellenfél 10 perc után ezúttal is négy góllal elhúzott az öltözőben maradt gyíkok ellen. Szerencsére azonban - ugyanúgy mint akkor - már az első harmad második felében sikerült két gólt lefaragni a tetemes hátrányból.

 

A második játékrészben már mondhatni olajozottan működött a fővárosiak ellen eltervezett taktika. Tölgyesi léphetett ki Török indításával és a kapust higgadtan elfektetve nem hibázott (3-4). Két perccel később szabadütést kaptak a rajzfilmhősök a félpályánál. A labdát Kovács lőtte gondolkodás nélkül kapura, és a nem túl erős, de egy védőn megpattanó lövés a veszprémi kapuba esett (3-5). Az ötödik percben kiállított fővárosi játékos mindössze 7 másodpercet pihenhetett a büntetőpadon, mivel Tölgyesi újra beköszönt, ezúttal Cseh pontos beadását tette kapásból a hálóba (4-5). A 7. percben Török ütötte fonákkal Tölgyesi belöbbölt labdáját a hálóba, amivel már egyenlő volt az állás (5-5). A kissé ötlettelenül játszó "hősök" emberelőnyben sem tudták bevenni a veszprémi kaput, így a 14. percben érkezett az abszolút slusszpoén: Tóth 2 védőt beforgatott, majd a középen üresen álló Kiss Z.-hez játszott, akinek nem volt nehéz dolga (6-5).

A felhőtlen öröm sajnos csak néhány percig tarthatott, mert egy emberelőnyt végül gólra váltottak a vendégek a harmad vége előtt: Liebe lőtt a palánk mellől a veszprémi kapu oldalába. A harmad utolsó másodperceiben Kiss Z. előtt adódott az "évszázad helyzete": a szerencsésen hozzá pattanó labdát 2 méterről bombázta rá, de a vert helyzetből visszavetődő Blaumann kapus hihetetlen bravúrral hárított. Ennek ellenére is hatalmas fegyvertényt sikerült végrehajtani, és az utolsó játékrész előtt minden oka megvolt a csapatnak a bizakodásra.

 

Sajnos azonban a Lizards szerencsecsillaga megint idő előtt aláhanyatlott. Előbb a vendégek mutattak be egy ritkán látható szerencsétlenkedést: az egyik játékos lecsúszott keresztpassza a megdermedt kapus mögött a gólvonalon suhant el, majd a hosszú kapuvasról éppenhogy nem befele csordult, a hazai oldalon viszont egy elnézett vakpasszal sikerült helyzetbe hozni a lesipuskás Kardost, aki nem kegyelmezett (6-7). A gyíkok a demoralizáló "öngólpassz" ellenére sem adták fel, de a fáradozások gyümölcse nem akart beérni. A 14. percben aztán idő előtt eldőlt a mérkőzés. Tölgyesi egy lövésnél ütőjével fejen találta a blokkolni igyekvő Kovácsot, és - bár nem volt szándékosság az eset mögött - a szabályok szerint ezért 5 perces kiállítás járt. Sajnos Tölgyesi nem tudott uralkodni magán, és irónikus megjegyzéseivel addig kóstolgatta a játékvezetőket, hogy végül a piros lapot is felmutatták neki. Mivel a szabályok szerint végleges kiállításnál mindig jön egy ötperces büntetés is, a mérkőzés hátralévő részében már nem egészülhettek ki a hazaiak. A rutinos fővárosiak nem erőltették a gólszerzést, biztos labdatartással őrizték az előnyt, így a maradék 6 perc relatíve unalmasan telt el.

 

 

 

2. forduló

2011-02-26 15:00, Tiszaliget,Olajcsarnok

Bírók: Lánczi - Sashalmi

 

Játékosok: Kanczler (kapus) – Cseh, Kis Sz., Kiss Z., Knór (C), Kolossváry, Kuti, Németh, Sütöri (1+0), Szabó, Tóth P., Tölgyesi (2+0), Török (0+2)

 

 

 

Ahogy a decemberi szolnoki mérkőzésen, ismét az első harmadban sikerült komoly hátrányt összeszedni, ami most is behozhatatlannak bizonyult. Az önbizalomhiányban amúgy sem szenvedő ellenfél így végig játszhatta a saját játékát, amibe még az is belefért, hogy emberelőnyben két gólt is kaptak.

 

Az ezelőtti mérkőzéshez képest annyi különbség azért volt, hogy ezúttal nem adok-kapok jelleggel futottak az akciók. A veszprémi csapat megpróbált nagyobb hangsúlyt fektetni a védekezésre, támadásaik viszont rettentő erőtlenek voltak. Az első - szép húzásból születő - szolnoki találatot leszámítva megint a szokásos buta gólokat kapták a gyíkok: kapu előtti öngólpassz, felívelés (a védők remekül alkalmazták a lesre állítást, de sajnos a floorballban nincs les). A második harmadban aztán színre lépett a játékvezető páros is, egy-egy vehemensebb nézői bekiabálás, illetve az őket bármiféle retorzió nélkül folyamatosan hangosan bíráló szolnoki ex-csapatkapitány nyomására elkezdték osztogatni a 2 perces kiállításokat a VESC játékosok ellen. A veszprémieknek mostanában jól megy emberhátrányban, ezúttal is sikerült gólt szerezni Tölgyesi révén (3-1). Pár perccel később viszont már gólra váltott egy újabb - "bemondásra" megítélt - emberelőnyt a szolnok, emlékezetes körülmények között: Egy lövés után felpattanó labda a háló tetejére hullott, de váratlanul onnan is felpattant és szerencsétlenül éppen egy kapu előtt álló szolnoki támadóhoz került, akinek nem volt nehéz dolga, mivel a közelben álló veszprémi védő érthetetlenül azt hitte, hogy "ilyenkor a kapusé a labda" (4-1).

 

A záró játékrész első percében tovább nőtt a hazai előny, szolnoki ellentámadás futott 3 a kettő ellen, a labdát felhozó Kovács pedig teljesen zavartalanul lőhetett - már másodszor a mérkőzés során - felső sarkos bombagólt, mivel a két vendég védő inkább "arra koncentrált, hogy ne tudjon passzolni" (5-1).

A játékvezetők még egy érthetetlen kiállítást ítéltek, ezúttal Sütöri került a padra. Most is jól ment a védekezés, de a szerencse megint hiányzott. Kiszorított helyzetből eresztett meg lapos lövést a hátulról elinduló szolnoki Kollár. A labda valahogy átszivárgott Kanczler kapuson, talán nem jutott volna a kapuba, de az ott álló lesipuskás Bagdi azonnal bekotorta (6-1). A mérkőzés eldőlt, de a gyíkok mégis olyan hajrába kezdtek, mintha csak egy góllal vezetne az ellenfél. A 49. percben Tölgyesi kb. mellmagasságban csapott le egy indítást, amiért jogos 2 perces büntetést kapott. Sikerült a labdaszerzésből történő gyors ellentámadás és gól, ezúttal Sütöri talált be Török passzából (6-2). Tölgyesinek mégsem kellett a padon kitöltenie a két percet, ugyanis néhány másodperccel később megint Kollár gyengébb lövése változott gólpasszá. A kapu mögött visszapattanó labdát a túloldalon bóbiskoló veszprémi védőt megelőző Szabó tette a hálóba (7-2). Egy perccel később Tölgyesinek sikerült szépítenie a végeredményen, kihasználva a szolnoki védők ritka bizonytalankodásainak egyikét: 3 védő között berobbanva lőtte a pattogó labdát a hálóba (7-3). A hátralévő időben bár felgyorsult a játék, és több helyzet is akadt mindkét oldalon, nem esett több gól, némi teljesen értelmetlen kakaskodás borzolta még a kedélyeket a végén.

 

 

 

3. forduló

2011-03-06 18:00, Kartal, Zsivóczky Gyula Sportcsarnok, Iskola tér 3.

Bírók: Schauer - Huszti

 

Játékosok: Rabb (kapus) – Cseh (3+2), Kis Sz., Kiss Z., Knór (C, 1+1), Kolossváry, Kulitsán, Kuti, Németh, Sütöri, Szabó, Tóth P. (1+0), Tölgyesi (1+1), Török (1+2)

 

 

 

Átlagosnak mondható kezdést produkáltak a gyíkok, az ellenfél ezúttal ötgólos előnyt élvezhetett az első harmad végén. Talán nem mondható hogy elsöprő fölényben játszott a hazai csapat, de a játék minden elemében egyértelműen jobb volt, és a 7. perctől jóformán minden helyzetét gólra is váltotta. Az ellenfél kapujára jóformán semmi veszélyt nem jelentő veszprémiektől hátul a szerencse is elpártolt, hiszen az 5. gól saját játékosról pattant a hálóba.

 

A sorok és a felállás átvariálásával viszont úgy tűnik sikerült orvosolni a problémát, így a gyíkok a második harmad elején végre "megérkeztek" a mérkőzésre. Knór találata nyitotta meg a bakonyi gólok sorát, melyet Tölgyesié követett, aki egy kipattanót vágott a hálóba. A harmadik percben háromra olvadt a hazai előny. Egy bizonytalankodó védő a félpályánál elfelejtette hol a labda, és a játékszerre lecsapó Pap a kapus ellen egyedül nem hibázott. A 4. percben Tölgyesi vehemens megmozdulását büntették kissé szigorúan 2 perccel a játékvezetők. A hazai csapat kapura nem túl veszélyesen, de annál türelmesebban járatta a labdát és egy - a büntetés lejárta előtt eleresztett - lövéssel végül sikerült gólra váltaniuk az emberelőnyt, ezzel visszaállítva az 5 gólos különbséget (7-2). Tölgyesi és Török góljaival percek alatt visszajöttek a kedvüket egyáltalán nem vesztett gyíkok (7-4), majd egy újabb emberhátrányos szituációt is átvészeltek miután Vörös látványos esése után Sütöri is a bünetőpadra került.

 

Az utolsó harmadot nem is lehetett volna jobban kezdeni, Tóth P. góljával már csak 2 gól volt a hátrány. A 8. percben a hazai csapat ellentámadása futott végig a pályán, majd a kapu előtt keresztbe passzolt labdát az ellenkező oldalon érkező Sármány juttatta a hálóba különös körülmények között (néhány helyről ahonnan elég jól látszott az esemény, egyértelműen úgy tűnt, hogy az érkező játékos lábáról került a labda a hálóba). Mivel az esetet a veszprémi csapat nagy része döbbent csendben vette tudomásul, a kartali kispad viszont egy emberként ugrott fel. A későbbi bátortalan reklamálás így már mit sem segíthetett, pedig igen valószínű, hogy egyik játékvezető sem látta pontosan, hogy mi is történt. A 13. percben Fortuna kárpótolta némileg a vendégeket miután Cseh lövése szivárgott át Varga kapuson, ezzel újra szoros lett az eredmény (6-8). A 16. percben Törököt ültették jogosan a bünetőpadra a játékvezetők, az előnyt pedig egy levegőből lőtt szép góllal használták ki a vombatok: az elképesztően gólérzékeny Sármány már az ötödik gólját szerezte (9-6). A középkezdés után viszont szinte azonnal válaszolt a Veszprém Cseh révén (9-7) így a Neumann továbbra sem dőlhetett hátra. A mérkőzés utolsó percében a játékvezető páros lépett a porondra és "ütőeldobás" címén Törököt ültették ki 5-perces büntetéssel (Török kezéből véletlenül rúgta ki a mellette futó játékos az ütőt). Szerencsére a mérkőzés ekkor már eldőlt, így komolyabb hatása nem volt a közjátéknak azon túl, hogy a Neumann előtt adódott még egy nagyobb helyzet

 

Úgy tűnik egyenlőre továbbra sem sikerült még kikísérletezni a tökéletes kezdést a Neumann ellen, mert akkor is kikap a csapat ha 6-0-ra vezet, meg akkor is, ha az ellenfél vezet 5 góllal. Az utóbbi változat mindenesetre a többi csapat ellen is használhatatlannak tűnik, valószínűleg többet nem kellene próbálkozni vele.

 

 

 

4. forduló

2011-03-20 12:00, Veszprém, Stadion Sportcsarnok, Wartha V. u. 1-3.

Bírók: Váradi-Horváth

 

Játékosok: KANCZLER (kapus), – Cseh (3+0), Kis Sz., Kiss Z., Knór (C, 0+1), Kolossváry, Kuti, Németh, Sütöri (0+1), Szabó (1+0), Tölgyesi (1+2), Török (2+1)

 

 

Kiállítások:

Idő	Játékos	Csapat	Kiállítás
33:30	Majorosi Tamás	Dunaújvárosi Főiskola - Regale Energy Klíma - RFT.	szabálytalan távolság (211)
34:25	Kis Szilveszter	Veszprém Lizards	ismétlődő szabálytalanságok (217)
46:51	Sütöri Péter	Veszprém Lizards	sportszerűtlen magatartás (220)
47:11	Mitli Attila	Dunaújvárosi Főiskola - Regale Energy Klíma - RFT.	szabálytalan ütés (201)
54:17	Mitli Attila	Dunaújvárosi Főiskola - Regale Energy Klíma - RFT.	sportszerűtlen magatartás (220)

Van egy csapat, mely ellen a gyíkok (2010. május 15. óta…) minden mérkőzésen - függetlenül annak tétjétől - kettőzött erővel kötelesek küzdeni…

 

A „titánok” becenévre hallgató dunaújvárosi Rudas Floorball Team ellen még sosem játszott unalmas meccset a VESC csapata, és erre egy ideje már az eddigieknél is milliószor kevesebb az esély.

 

Az első harmad első másodpercétől kezdve egyetlen pillanatig sem unatkozhattak a kilátogató nézők. Mintha az utolsó percben járnánk döntetlen állásnál, mindkét gárda egész pályás letámadást játszva vetette magát ellenfelének, aminek következtében sorozatosan alakultak ki a gólveszélyes szituációk mindkét kapu előtt. A nagyobbnál nagyobb veszprémi helyzetek sorra elhaltak a vendégek kapusában, ellenben az egyébként kifogástalanul védő Kanczlert a pályán lévő társak kétszer is végzetesen kiszolgáltatott helyzetbe hozták. Először egy kapu előtt teljesen üresen hagyott dunaújvárosi lőhetett könnyű gólt, majd a szokásos félpályás gólját is összehozta a VESC csapata: a messziről felívelt labda akadálytalanul eshetett a hálóba mivel a kapus semmit sem láthatott az előtte tömörülőktől (0-2). Megint komoly előnyt ajándékoztak a gyíkok ellenfelüknek, de ezúttal a szokásos 3-4-5 gólos hátrányt hozó összeomlás szerencsére nem következett be. Néhány perc múlva a közvetlen lövéseket félelmetes hatékonysággal hárító dunaújvárosi hálóőrt kijátszva sikerült végre mattolni: Tölgyesi pontos passzát a jó ütemben érkező Cseh tette a hálóba a kapu sarkánál (1-2). Némileg váratlanul sikerült az egyenlítés is, hiszen a viszonylag kevésbé gólérzékeny második sor volt fent a pályán, amikor a veszprémi Szabó indult meg bátran a saját térfeléről, és ha már nem támadták meg, hát középről félmagasan kilőtte a kapu oldalát (2-2). Érezhetően megzavarodtak a vendégek, de az egyre szaporodó hazai lehetőségeket - akár sunyi „kézimunkával” is (a titánok „százkezű” védőinek mindig volt egy takarásban maradó szabad keze arra, hogy az ellenfél ütőjét lefogják) - sikeresen ártalmatlanították. A Rudas hátulról induló saját akcióit hatékonyan semlegesítették a bakonyiak, de egy veszprémi térfélen történt labdavesztést sajnos pontos lövéssel büntetett az ellenfél a harmad vége előtt, így minimális előnnyel vonulhatott pihenőre (2-3).

 

A második játékrész veszprémi helyzetekkel indult a dunaújvárosi kapu előtt, mégis a vendégek örülhettek, mert az első vendég ellentámadásból a megiramodó Kovács lőtt kapufás gólt (2-4). A gyíkok harci kedve azonban cseppet sem csökkent. A pályán folyó háború szép lassan kezdett totálissá válni, az acélvárosiak - kihasználva az elnéző játékvezetést - akár „bármi áron” is megakadályozták a veszprémi gólszerzést, vitathatatlannak tűnő büntetőt és kiállításokat megúszva, ám az egyre indulatosabb hazaiakat sem kellett félteni a durvulás terén. Kezdett úgy tűnni, hogy ha éjfélig játszanak a csapatok, akkor sem sikerül megzörgetni a titánok hálóját, de Cseh léc alá csapódó bombagólja a legjobbkor érkezett (3-4). A harmad végén ráadásul pozitív égi jelet is kapott a Veszprém, amikor egy vendég játékos ajtó-ablak helyzetben „szürreálisan” lőtt 1 méterről a már kapitulált Kanczler kapuja fölé.

 

Az utolsó játékrészben sem csökkent a küzdelem intenzitása, az egymásnak feszülő ellenfelek a fáradtság halvány jeleit sem mutatták. A hálóőrök továbbra is parádéztak. A vendégek szinte minden szögből lövésekkel próbálkoztak, a veszprémiek előtt viszont több közeli ziccer adódott, melyek bosszantó módon mind kihasználatlanul maradtak. A harmad felénél Sütöri kiállítása hozta a mérkőzés fordulópontját. Emberhátrányban Török csente el a labdát egy bizonytalankodó védőtől, aki viszont a gól megakadályozása érdekében a szabálytalankodástól ezúttal sem riadt vissza. Ez azonban most olyan látványosra sikerült, hogy még a - szőrösszívűnek igazán nem nevezhető - játékvezető páros is kénytelen volt büntetőt ítélni, és kiállítani a titánt. A rávezetést a sértett értékesítette, mellyel egyenlő volt az állás (4-4). Az ellenfél így kiegészülhetett, és sajnos gólra is váltotta előnyét egy kontratámadást(!) követően, mivel a vérszemet kapott gyíkok fejvesztett támadó akciókat indítottak hátrányban is (4-5). Azonban hiába a találat, nem tudta visszahozni a fonalát vesztett ellenfelet a meccsbe, a hazaiak egyre elszántabban rohamoztak. A titán kapuőr áttörhetetlennek hitt falán ismét Cseh éles szögből leadott irgalmatlan lövése ütött lyukat (5-5), majd nem sokkal később az egész mérkőzésen helyzetek garmadáját kihagyó Tölgyesi a lehető legjobbkor találta meg góllövő ütőjét: középről leadott kapáslövésével, mely felért egy titánokra lesújtó zeuszi villámmal, már a gyíkoknál volt az előny (6-5). „Meg fogjuk nyerni!” üvöltötte – s ehhez nem kellett komoly jóstehetség: Az ekkor már „Tartarosz felé tartó” kétségbeesett ellenfél ugyan pillanatig sem adta fel, de Török mindent eldöntő találatát követően (7-5) már csak a szépítésre maradt esélye - ami Kanczler kapusnak köszönhetően elmaradt. A végén még egy rövid műsorral kedveskedtek a csapatok az unalomra vélhetően addig sem panaszkodó nézőknek. Körülbelül a záró sípszó pillanatában a palánk mellett elfutó Kiss Szilvesztert lökte kíméletlenül a hazai kispadra - nehezen felfogható céllal - Mitli „Kronosz” Attila, a titánok masszív vezére. Talán a minden meccsen alapvető ötperces büntetését hiányolta, nem tudni, mindenesetre cselekedete parázs tömegjelenetet gerjesztett.

 

Emlékezetes csatában sikerült végre egy igazi ki-ki meccset - saját árnyékukon is túllépve, teljesen megérdemelten - megnyerni a gyíkoknak

 

 

 

5. forduló

2011-03-26 18:00, Miskolc, Generali Aréna

Bírók: Lánczi András - Sashalmi Sándor

 

Játékosok: RABB (kapus), – Cseh (4+1), Kis Sz., Kiss Z.(0+1), Knór (C, 0+1), Kolossváry(1+1), Kuti, Németh, Tölgyesi (2+3), Tóth (1+0), Török (1+0)

 

 

 

Az egykor "Miskolci Betyárok" néven szereplő ellenfelet otthonában még sosem sikerült legyőzni - egy döntetlen volt a VESC legjobb eredménye eddig a Miskolci Szabadidőközpontban. E sorozat megszakítására a mostani találkozó igen alkalmasnak tűnt, hiszen a régóta gyengélkedő ellenfél utolsó hazai győzelmét még január 16-án aratta a bajnokságban, éppen - az akkor is 4 gólos előnyt ajándékozó - veszprémiek ellen.

  

A komoly győzelmi reményekkel érkező vendégek agresszív játékkal igyekeztek meglepni a miskolciakat, akiknek kapuja előtt az első játékrészben sűrűn adódtak is a veszprémi lehetőségek, de a "befejező csatárokon" ebben az időszakban átok ült. Csak a 17. percben sikerült végre érvényesíteni a helyzetek terén meglévő fölényt Kolossváry révén (0-1), ami azonban nem bizonyult tartósnak, mivel a betyárok egy perc alatt egalizálták az állást (1-1).

 

A második harmad elején sajnos az öltözőben maradt a veszprémi csapat egy része, amit a Miskolc újabb góllal büntetett (1-2). A továbbra is nagyiramú játékban azonban 2 hazai játékosról bepattanó góllal sikerült megfordítani az állást (2-3). El kell ismerni, Fortuna a veszprémiekkel volt, de ehhez tegyük hozzá, hogy emellett körülbelül 6-8 "száz százalékos" kapus elleni helyzetet sikerült elszórakozni a borsodi kapu előtt, így a vezetés nem tűnt teljesen érdemtelennek, annak ellenére sem, hogy a hazai csapat gólhelyzetek elpuskázása terén szintén nem tétlenkedett, óriási kapuvasat is lőtt, illetve valószínűleg egy büntetőtől is megfosztották.

 

A záró harmadra továbbra sem dőlt el semmi. Török góljával kétgólosra nőtt a különbség (2-4), de fáradhatatlanul támadtak a hazaiak is, és sikerült is hibára kényszeríteniük a veszprémi védelmet: egy eladott labda után a kapu előtt üresen helyezkedő Szemán lőhetett a kiszolgáltatott helyzetben lévő Rabb kapus hálójába (3-4). A betyároknak a pacsizás és a középkezdés után azonban mindössze 4 másodpercük (!) maradt még az örömre, a labdát elhozó Csehnek ugyanis ennyi idő kellett ahhoz, hogy a hosszú sarokba lőjön (3-5). A 48. percben szabadütéshez jutott a Miskolc, a veszprémiek pedig úgy próbálták megzavarni a szabadütést elvégezni készülő Szabót, hogy a 3-tagú sorfal nem a lövésre merőlegesen, hanem azzal párhuzamosan állt fel - mondani sem kell: sikertelenül (4-5). Az 50. percben a gólfelelős Tölgyesi talált be végre (4-6), így a Miskolci remények megint halványulni tűntek, de nem sokáig, mert Ignéczi az 51. percben ismét egy gólra hozta fel csapatát egy gyorsan elvégzett szabadütés után (5-6). A mérkőzés előtti latolgatások során arra a megállaptásra jutott a csapat, hogy ha 7 gólt lő, akkor meg lesz a győzelem. Nos hihetetlen, de a 7. veszprémi gólnál (az 52. percben Cseh lőtte be Tölgyesi kapu mögül beadott labdáját) tényleg - szinte varázsütésre - eldőlt a mérkőzés. Három perc alatt (!) nem kevesebb mint ötször zörgött a miskolci háló. Cseh pörgetett a hálóba közelről, Tóth lőtt a kapu oldalába középről, Tölgyesi pedig Tóth gólja után a középkezdésből szólózott át a dermedten álló borsodiak között (5-10). Az 55. percben Kuti lövése változtatott irányt egy hazai védőn és csorgott a hálóba, a játékvezetők pedig sajnálatos módon így öngólnak minősítették (5-11). Az 56. percben a különösen gólérzékeny pillanatokat kifogó Cseh húzott újra a hosszúba (5-12). Ignéczi ütőjében maradt még egy hazai találat, a végeredmény azonban így is kiütéses vendég siker (6-12).

 

Egy "pontozásosnak" induló mérkőzést sikerült az utolsó menetben bevitt K.O. ütéssel megérdemelten megnyerni.

 

 

 

6. forduló

2011-04-03 12:30, Klebelsberg Kuno Általános Iskola

Bírók: Görög Tamás, Huszti Péter

 

Játékosok: Kanczler (kapus), – Cseh (1+0), Kis Sz., Kiss Z., Knór (C, 0+1), Kolossváry, Kulitsán, Kuti, Németh, Szabó, Tölgyesi (2+1), Tóth, Török

  

 

 

A "rajzfilmhősök" soraiban bekövetkezett változások miatt az idei évben már kevesebb a "szuperhős", amit az is jól jelez, hogy az első osztályban maradásért folyó harcban meglehetősen rosszul áll a fővárosi csapat. Előző héten sima 6-1 arányú vereséget szenvendtek a Neumann otthonában, így minden eddiginél nagyobb esély látszott arra, hogy a VESC végre történelmének első CH-elleni győzelmét leszállítsa (ez persze nem azt jelenti hogy a mérkőzés esélyesi a gyíkok lettek volna).

 

Ezúttal sem sikerült, pedig a vezetést Tölgyesi révén már az első percben megszerezték a veszprémiek, majd utána még kétszer, de a csapat ma sajnos a rosszabbik arcát mutatta. A megbeszélt taktikát csak nyomokban sikerült végrehajtani, bár így is sikerült többször hibára kényszeríteni az ellenfelet, sajnos azonban a - múlt hetihez képest ólomlábakon mozgó - gyíkok képtelenek voltak élni az adódó lehetőségekkel. A záró sípszó előtt 7 másodperccel dőlt el végleg a mérkőzés, amikor Kardos váltott gólra egy előrelőtt labdát, két gólosra növelve a hazaiak előnyét.

 

 

 

7. forduló

2011-04-10 16:00, Veszprém, Stadion Sportcsarnok, Wartha V. u. 1-3.

Bírók: Bedő - Froemel

 

Játékosok: KANCZLER (kapus), – Cseh (2+1), Kis Sz. (1+0), Kiss Z., Knór (C), Kolossváry, Kuti, Németh, Szabó (0+1), Tölgyesi (1+0), Tóth, Török (0+1)

 

 

 

Volt miért törlesztenie a VESC csapatának a Szolnok ellen, hiszen a 2010/11-es bajnoki idény két legsúlyosabb vereségét (8-12, 3-7), a kannibálok ellen szenvedték el a veszprémiek. Ennek következtében az ellenfél be is árazta a bakonyiakat a "könnyű győzelem" kategóriába, ezt a tényt azonban ezúttal is - akárcsak a Rudas ellen - sikerült saját fegyverként hasznosítani.

 

Az év elején még masszív védekezésre építve sikerült 4-4 es döntetlent elérni a második liga legjobb csapata ellen, az utóbbi mérkőzéseken azonban egyértelműen bebizonyosodott, hogy a bátortalan, védekező, passzív játék csak a lassú, de biztos elvérzéshez elég. Ennek megfelelően vetették magukat ellenfelüknek a veszprémiek, akiknek láthatóan nem ízlett hogy ezúttal nem szövögethetik olyan nyugodtan jól begyakorolt támadásaikat. A vendégeknek ennek ellenére a 4. percben sikerült megszerezni a vezetést: Kollár félpálya közeléből eleresztett, nem túl erős, de csavarodó lövése tréfálta meg Kanczler kapust (0-1). A hatodik percben egy megzavarodott szolnoki védő sietett a gyíkok segítségére, egy gyors hazai ellentámadásnál érkező beadást ugyanis fonákkal "izomból" a saját kapujába továbbított (1-1). A ritkán látható nagy öngól után méginkább bizonyossá vált, hogy a bátraké a szerencse, hiszen a szolnoki védőket fél perc múlva sikerült a folyamatos hajkurászással ismét hibára kényszeríteni. Az eladott labda a kapu előtt pattogott, végül Cseh pöckölte a bizonytalankodó kapus elől a hálóba (2-1). Fortuna azonban nem pártolt el teljesen az ellenféltől sem, a 11. percben egy kapu előtti szituációnál a szolnoki Bagdi elé került a lábak között flippergolyóként pattogó játékszer, ő pedig kihasználta a lehetőséget (2-2). A harmad hátralevő részében tovább folytatódott a nagyiramú küzdelem, mindkét oldalon több helyzettel, önfeláldozó blokkokkal.

 

A második játékrész első percében 3 a 2 ellen vezethették a labdát a hazaiak a szolnoki védelemre. Török passz helyett lövésre szánta el magát, de lövése "besült". A labda viszont szerencsésen nála maradt, így második megfontolásra már inkább a jobb oldalon helyezkedő Tölgyesihez passzolt, aki kapásból kilőtte a hosszú alsó sarkot (3-2). A mérkőzés 26. percében Kiss Z. került a büntetőpadra a VESC részéről, de sikerült kivédekezni a szolnoki rohamokat. Ezután azonban képtelenek volt visszajönni a ritmusba a letámadást egyre jobban hanyagoló, fáradni látszó bakonyiak, mert a tiszaparti fölény kezdett nyomasztóvá válni egyenlő létszámnál is. A vendégek jópár kimaradt lehetőséget jegyezhettek, a 34. percben aztán végül egy pillanatra mégis megszánta őket Fortuna, amikor egy blokkoló ütőn lelassult labda - a hosszú felső irányába mozduló kapust becsapva - a veszprémi kapu rövid alsó sarkába gurult (3-3). Még három szolnoki perc következett, aztán Cseh éles szögből lőtt bombagólja a 37. percben egycsapásra visszahozta a hazaiak fogyatkozó harci kedvét (4-3).

 

Az utolsó játékrészben szerencsére sikerült elkerülni a második harmad közepére jellemző "kilátástalanul beszorult" állapotokat, és bár a jó játékkal adósak maradtak a veszprémiek, legalább az egyre kétségbeesettebben rohamozó ellenfél játékát is sikerült szétzilálni. Kis Szilveszter a 49. percben közelről váltotta gólra Cseh pontos beadását, ami után a hazai győzelem is elérhető közelségbe került (5-3), de amikor már kezdett úgy tűnni, hogy az égiek jóvoltából a Szolnok itt ma nem szerezhet több gólt, az 52. percben Kollár váratlan távoli lapos lövése besurrant a hazai kapuba (5-4). Még ugyanebben a percben kiállításra került egy vendég játékos, de a gyíkok hamar eladták a labdát és hiába szerezték vissza többször is, képtelenek voltak támadó alakzatba felállni, így az emberelőny sajnos értelmetlen rohangálással telt el. Ami még rosszabb: a kiegészülő és labdát szerző szolnoki csapat azonnal 2 az 1 elleni kontratámadást indított, aminek végén a középen jól érkező Falusi szép gólt lőtt a léc alá (5-5). Pokoli öt perc várt még a veszprémiekre a mindkét pontra éhes kannibálok ellen, de a védelem jól működött, sőt az utolsó percben még a győzelem megszerzésére is lett volna esély, Tölgyesi közeli lövését védte a Tisza-parti hálóőr.

 

 

 

8. forduló

2011-04-17 16:00, Veszprém, Stadion Sportcsarnok, Wartha V. u. 1-3.

Bírók: Füzi - Váradi

 

Játékosok: Kanczler (kapus), – Cseh (2+0), Kis Sz., Kiss Z. (1+0), Knór (C), Kolossváry, Kuti, Németh, Szabó, Tölgyesi (1+2), Tóth (1+1), Török (1+2)

 

 

 

Továbbra sincs ellenszer a rágcsálók ellen...

 

 

 

9. forduló

2011-05-15 18:00, 2400 Dunaújváros, Táncsics Mihály utca 1/A, Campus Aréna

Bírók: Dávid - Monszpart

 

Játékosok: Kanczler (kapus), – Kis Sz., Kiss Z., Knór (C), Kolossváry (2+0), Kuti, Németh (0+1), Sütöri (0+1), Szabó, Tóth, Tölgyesi (0+1), Török (1+0)

 

 

 

Elvileg a gyíkok határozott célja az volt, hogy a tavalyi döntőben elszenvedett vereségért stílusosan az éppen egy év elteltével, s ugyanazon a helyszínen megrendezésre kerülő mérkőzésen saját közönségük előtt is visszavágjanak a titánoknak. Nem tűnt lehetetlennek a feladat, hiszen Veszprémben két hónapja már egyszer sikerült. Az ellenfelet azonban az a vereség egyáltalán nem törte meg, a rákövetkező mérkőzésen a rájátszás-mezőny legjobbjainak tartott kannibálokat is kivégezték aránájukban.

A veszprémi mérkőzésen megtapasztalt igencsak könnyen sebezhető acélvárosiak ellen most sokkal kilátástalanabbnak tűnt a küzdelem. A "spártaiak" masszív és határozott védelme ezúttal hatékonyan fojtotta el a nem túl motivált bakonyi támadásokat, a floorball meccsekhez képest szokatlanul zsúfolt aréna nyomasztó, fülledt légköre pedig ezúttal is szinte kiszívta az energiát a veszprémi lábakból. Bár a hazaiak a játék legtöbb elemében jobbak voltak, így sem volt egyoldalú a küzdelem: 10 perccel a vége előtt 4:3-nál még bármi történhetett volna. A nagyobb létszámú, frissebb vörösmezesek azonban a záró percekben sorozatban három alkalommal is "ketten a kapus ellen"-típusú könnyű gólt lőhettek, kihasználva a fejetlenül kitámadó veszprémiek hibáit.

 

 

 

 

 

 

 

10. forduló

2011-05-22 16:00, Veszprém, Stadion Sportcsarnok, Wartha V. u. 1-3.

Bírók: Bagi - Váradi

 

Játékosok: Kanczler (kapus), – Kis Sz. (1+1), Kiss Z. (1+3), Knór (C), Kolossváry (2+0), Kulitsán, Kuti (0+1), Németh, Szabó, Tóth (1+1), Tölgyesi (4+0), Török (0+2)

 

 

 

Ahhoz képest, hogy két héttel a mérkőzés előtt még az év veszprémi floorball eseményére, és - minden túlzás nélkül - a magyarországi floorballpályán elért nézőrekord megdöntésére volt kilátás a város világhírű kézilabdacsapatának arénájában egy kézilabda magyar bajnoki döntő előtt, a realitás végül két igencsak foghíjas csapat melegítését hozta a némi jóindulattal "stadionnak" hívott, lepukkant városi sporttelep fülledt levegőjű tornatermének üres lelátója előtt.

A hazaiaknál két kulcsjátékos betegség miatt hiányzott, a vendégeket pedig úgy tűnt nem hozza lázba a másodosztály bronzérme, hiszen a hosszú veszprémi zarándoklatra mindössze 8 mezőnyjátékos + kapussal vágtak neki, pedig (az előző fordulóban a feljutásért küzdő Neumann elleni elképesztő egyenlítésükkel még maradt számukra reális esély a dobogó harmadik fokára) annak megszerzéséhez mindössze az kellett volna, hogy legyőzzék (akár 1 góllal is) a VESC csapatát.

 

Valószínűleg a veszprémi és talán az egész magyar floorballsport története szempontjából áldásos, hogy végül az eredetileg tervezettnél sokkal kevesebben voltak szemtanúi a két fáradt csapat floorballra csak nyomokban emlékeztető birkózásának.

 

Már a bemelegítésnél is feltűnt mennyire le vannak lassulva a Miskolc-Veszprém távot kánikálában végigautózó ellenfél játékosai, ennek megfelelően a hazai taktika a letámadásra épült. Az első harmadban ez tökéletesen működött is, hiszen a miskolci kapu folyamatos veszélyeztetése révén háromgólos előnyre sikerült szert tenni, ami akár jóval több is lehetett volna jobb helyzetkihasználással. A borsodiak ellentámadásai is jelentettek ugyanakkor némi veszélyt, mivel a félpályán átnyargalva sokszor sikerült kapuralövéssel befejezniük passzjátékkal nem túlbonyolított puritán akcióikat. Kanczler kapus azonban mindig a helyén volt.

 

Sajnos a gyíkokon idejekorán eluralkodott a "zsebbenabronz" érzés, amit tetézett, hogy a második harmad elején még pocsék játékkal is sikerült szó szerint beszenvedni a negyedik hazai találatot Kiss Z. révén. (4-0). Ekkor azonban a vendég csapatból Ignéczit - nincs rá jobb kifejezés -"megszállta valami", aminek hatására jóformán minden megmozdulásából gól lett. Valójában nem történt egetverő változás a pályán, de míg a bakonyi helyzetek sorra kimaradtak, addig a korábban terméketlen vendég ellenakciók lövéseiből 'váratlan', de megérdemelt gólok születtek. Két miskolci gólra még válaszolt Kolossváry (5-2), de utána a vendégek újabb 2 "ignéczivel" egy gólra zárkóztak fel, és - ami rosszabb - elhitték, hogy megfordítható számukra a mérkőzés.

 

Az utolsó harmadot ennek következtében már körülbelül kétszer olyan fitten kezdték, mint az elsőt. Mégis a veszprémi nézők örülhettek Tölgyesi góljának, aki annak ellenére, hogy a hálóőrt elfektetve a kapun már túlsodródott, hihetetlen hidegvérrel visszaterelgette a labdát a hálóba (6-4). A gól azonban egyáltalán nem szegte kedvét a borsodiaknak, néhány perccel később újra egy gólra zárkóztak fel Firtkó révén (6-5). Bő 10 perc volt hátra amikor egy percen belül kétszer játszotta nullára a miskolci védelmet a Veszprém: előbb Tölgyesi, majd Tóth pofozhatott közelről az üres kapuba (8-5), az összeroppanni látszó vendégek pedig azonnal időt is kértek. Nehezen érzékeltethető az, ami ezután a pályán történt, legyen elég annyi, hogy 5 perccel később Kiss Z., a hazaiak játékos-edzője volt kénytelen időt kérni 8-8-as állásnál... Kanczler kapusnak a bronzéremért még be kellett mutatnia a mérkőzés védését, majd Tölgyesi volt jókor jó helyen és szerzett gólt a "cselekvő nem-cselekvés" szellemében: egy középre belőtt labdát ütővel ugyan nem talált el, de az a támaszkodó lábáról a hálóba pattant (9-8). A komikus gól döntőnek bizonyult, mivel a Miskolc már nem tudott újabb erőket mozgosítani. A hazaiak pedig - leszámítva az utolsó másodpercben kihagyott óriási helyzetet - a játék hátralévő részében inkább a labda megtartására törekedtek.